Hányra járt, mikor élni fogantam,
Nem maradt meg a fejben az óra -
Bűnös éjszaka rügyre fakadtam,
És időre hozott meg a gólya.

Kíntalan születés: sikerültem -
Hónap itt a kilenc, nem is év!
Én időmet a méhbe’ leültem -
Ott bizony mi se jó, mi se szép.

Hozsánna, kártya hősei,
Hogy akkor úgy leléptetek,
Hogy hirtelen az őseim
Magot vetettek: engemet! -

Egy korban, ami éktelen,
Habár - ma szinte mondai,
Mikor vonultak képtelen
Időkre szánva foglyai...

A pár lefogva és a rügy
A sejtfoganta éjjelen -
Vagy épp előbb, ha fontos ügy.
E társaság ma él velem!

Kél a gondolat, árja előtör,
Szókkal épül a vers, az a lelke!...
Pőreként szabadultam először -
Harmincnyolc a parancsnak a kelte.

Volna csak meg a börtönöm őre -
Néha álmodok: elverem én!
Szültek, éltem, inaltam előre -
Ház a Messanyin út peremén.

A fal mögötti sufniban
(Spanyolfalak nagyobbika)
Mi tudtuk ám, hogy épp mi van:
Nyakalt a néni s bácsika.

Szerény volt életünk - sebaj!
Nem állt a gangon ütközet,
De harmincnyolc szobára, jaj,
Kevéske volt az egy klozet.

Vacogtatott a hideg éj,
Kihűlt az ágyi kő hamar,
Megéltem itt, be sokat ér
Az egykopejka: felkavar.

Kire így, kire úgy a sziréna -
Anya félt kicsikét, de miattam,
S ez a négy telet élt ifi, én, a
Napi légiveszélyre nem adtam.

Ami hullt, „gyutacs” az, nem a manna -
Ha nem oltod, utóbb tüzet ont;
Nekem itt a lapátka, a kanna,
Homokomra ma számít a front.

Lyukas tetőn a friss Nap a
Szobába vág be, szétterül;
Alatta Jevdokim papa
S Alíszja Mojszejevna ül.

„Barátom, él a két fiad?”
„Helyettük írt a százados!
Eh, Lísz, ma nincs, ki nem sirat -
A sors tirátok is tapos.

A sors tirátok is tapos,
Te már orosz vagy: bánatos.
Ha sír - hát jeltelen, lapos,
Ha vád - hamis, de hangzatos.”

...A pelenka zavart, levetettem,
De magamra azért sose hagytak,
Suli jött a soron: cseperedtem,
Ma se lecke vagyok, de feladtak.

Én a fénytakarót lecibáltam,
Jön a vert had, a fritz - s remegünk?!
Az apák, a fiúk hazaszálltak:
„Ez a fészek - s ha más a helyünk?...”

Zinácska nénin pongyola,
A minta sárkány, tengeri -
E trófeát Popov Vova
Faterja hozta el neki.

Japán a trófeás sziget,
A német sarcot is fizet...
Ha rekvirálsz, szerezz tizet,
A zsák tiéd, a mány-t vigyed!

Apámviselte váll-lapot
Szereztem én be, játszani -
S civilben dőlt az áradat:
Evakuáltak százai.

Aki élni akart, igazodni,
Kiütötte magát - de ma józan.
Aki várt valakit... tud-e szólni?
Kizokogta, s a könny apadóban.

Ásta mélyvasutunk Vitya apja.
„Katakomba nekünk mire már?”
„Alagút: nyit a vége a napra -
Csak a gang csupa fal, te szamár!”

A bácsi jóslatát fia,
S a kis haver se hitte el -
A régi gangot így Vitya
Fogházival cserélte fel.

Vitába mászott szüntelen,
De visszaszívta féluton...
A gang - bejárta! - gyötrelem,
S a falhoz ért el, úgy tudom.

De az apáknak vájt fülük,
S agyuknak spéci srófja van -
Mi már figyeltük nélkülük
Az életet: magad, magam.

Nagy fiúk, meg a csöppnyi pacákok,
Nyomtuk „érveink” vérig, erővel...
Pince árnyai, házbeli srácok
Halni vágytak egy aknavetővel.

Nem jutott nekik árva golyó sem -
Élj inassuliban, te kolonc!
Lutri volt, na de bánta a rosseb -
„Pillekést” dikicselt a tanonc.

Tüdőbe mélyre nyomhatod,
Kiontva rossz dohányszagot.
Pehelynyi súlya egyhatod,
Nyelén a díszveret ragyog...

A rabmelón a németek
S a bentlakásos taknyosok
Kötöttek intim üzletet:
„Te brótot adsz, én kést hozok.”

Előbb a „zálogosdi” csak,
Utóbb a lejmolós rajok -
S a hős-romantikus fiak
Szabadba jutva: tolvajok.

...Spekuláns profi volt ez a dáma,
Aki látta, hogy rendre megússza,
S belehalt kiadós vagyonába
Pereszvétova néni (Marúszja).

Amíg élt, odaát alig ettek -
S neki szeszre titokba’ jutott...
A fukar szemek égre meredtek,
Ez a vég jele. Csúnya halott.

Haszonra ment - nagy élvezet,
A lépte lett csak tétova,
Nem állta már a szervezet,
Marúszja Pereszvétova.

Szobája szürke, átlagos:
Ha bárki jönne - ócska hely.
De földalattisunk zabos,
A milliócska dúlta fel.

A falra csapva szólt nekünk:
„Az orrotok folyik, koma! -
Hogy hittem én, hogy győzhetünk?!” -
És nem maradt egy ép szoba.

...Ez a Volt. Szuterének is voltak.
S potom árak, amit szavatoltak;
A kanálisok érbe csorogtak,
Hova kell, a folyók oda folytak.

Veterán katonák, nagy a tenger,
Fiatok megy a Pólus alatt,
S hiszi: jobb folyosó, ha az ember
Lemerül. (Aki élve maradt.)