Hagyományos a hely, falain sok a kép -
Teli trojka, s a tajga, meg érem...
A sarokban egy százados ül, maga még.
„Szabad itt?” És a válasza: „Kérem!

...Cigi kell?" - „Köszönöm, de a Kazbek erős...”
„Nyugi. Tölts - hozatok ki belőle -,
De amíg ideér... Kiiszod, fityegős!
Az erődre!” - „Na jó, az erőmre!”

„Mi a szösz - beszeszelve a százados int-,
Nem akármi a vodka-riposztod.
Hanem láttad-e, rád jön a tank odakint?
Ugyan álltad-e végig a posztod?

Ma is itt van előttem a kurszki mező -
Iderakta a sors, az enyém ez -,
Megváltottalak én, az az őrvezető;
S ez a béke, öcsém, a tiéd lesz.”

Az apám mi’csinál, tudakolta, s ivott,
Majd a tálra meredt: „Ez a méreg!
Fele életemet neked adtam amott,
De te felfalod azt, sunyi féreg!

Kivezényleni téged a frontra talán?!
Mer’ a vodka szavát ugyan érted!..”
Szinte sánc, ahol ültem, a kurszki csatán -
Ahogy őrvezető, te megélted.

Egyre mámorosabb, de nyomát taposom.
Végül sérelem érte, elég nagy -
Belemart a szavam: „Tuti, századosom,
Hogy az őrnagyi rangra kevés vagy!..”