Miért nem marad mindig ugyanúgy minden? A kék ég se legyen soha másból! Víz, erdő, levegő, a régi legyen ma is... Csak ő nem tért vissza a csatából. Ki került ki győztesen, nem emlékszem, Az álmatlan és dühös vitákból, Csak most, hogy nincs itt, tudom és végre megértem, Amikor nem tért vissza a csatából. Nem tudott hallgatni, ütemre énekelni, De mégis részeg volt a muzsikától, Napkeltével ébredt, nem hagyott aludni És tegnap nem tért vissza a csatából. Mint amikor rabságból szökik a tavasz, Úgy szakadt ki a kérés a számból, Neki szóltam megszokásból: Adj egy slukkot! Pedig tegnap nem tért vissza a csatából. Halottaink nem hagynak minket bajban soha, Elesett őrangyalaink megvédnek, Az ég az erdőn tükröződik vissza, Ezt mutatják a fák: égszínkékek. Kettőnknek tágas volt a lövészárok, Megosztoztunk időn és dohányon, De ma már csak az én időm folyik, És úgy tűnik most, én nem tértem vissza a csatából.        
© Földes László. Fordította, 1998
© Földes László. Előadása, 1998