Harsan a kürt, gyerünk, gyerünk!
Hogy’ nyüzsög a sok szolga,
A kopók lelke nem remeg,
Kötélből lett fonva.

Hogy’ rohan a banda lőni,
A két hattyút megölni,
Száz nyíl süvít a cél felé.
A két madár régóta várt,
Csak egy percre, de egymásra talált,
És szállt a végzet elé.

A lány a Nap alatt lakott,
Hol kéklenek a csillagok,
Ott fenn csak a hattyú jár,
Ő a legszabadabb madár.

Tárd ki a szárnyad és repülj,
A felhők fölé kerülj,
Várnak az Úr hegyei,
Ahol más madár nem jár,
Ahová csak a jajszó száll,
És az angyalok énekei.

De a fiú ott is elérte,
Csak egy pillanat volt,
Csak egy perc, de megérte,
S már a hattyúdaluk szólt.

A két angyal táncolt, örült,
Aztán a föld felé repült.
Nem volt bennük félelem,
Az erdő mindent eltakart,
A sok vadász csak egyet akart,
Hogy vesszen el a szerelem.

Hogy izzadnak a gyilkosok,
Mert zuhannak, mint a kő,
Gyónnának, de hiába,
Hogy álljon meg az idő!

Szép szerelmük röpke násza,
Száll e versben a világba,
Egyetlen perc volt a szerelem,
Aztán zuhantak sebesen,
De örökre együtt maradnak fenn,
A mennyekben.