A sűrűben imbolygó kastély felett
Egy mélyhangú, óriás madár lebeg
Itt élsz az elvarázsolt erdő közepén
Ahonnan nem jön ki fény

A vihar süvít a háborgó tó felől
Szirének táncukat járják
Megtalállak, akárha elrejt is az éj
Pásztorsípok vezetnek utánad.

Így élsz, ezer éve és nincs ébredés,
Távol tőlem, s oly közel
Megbabonáz ez a szellemvilág
Nincs erőd elhagyni mindent

A fákon a harmat nem tündököl
A Hold is eltűnt az űrben
Megtalállak, akárha elrejt is az éj
Pásztorsípok vezetnek utánad.

S egy napon, mikor lassan elindulsz felém
Remegő kezed kinyújtod
Akkor én elérem kezed
Elindulunk az úton

Eltűnünk a szélben, ha úgy akarod
A végtelen tengerre szálúink
S ha eljön az éj, akkor összebújunk
kis kunyhóm lesz majd az ágyunk