Merre száll az égő kalász, Merre száll a pernye az égen, Elvadult, halott e Föld! Nem! - csak eltűnt az idő mélyében. Testén tátongó, rút sebek, Arcán a fájdalom kínja, Lélegzete elfojtva, a Föld halott! Nem! - csak mélyen megaláztatott. Gerince gúzsba kötve görnyed, Szemében megpattant erek, Sorsa kivetett kutyáé, S a bánattól megfeketedett. De gyötrő fájdalmai mögött Új élet reménye lebeg, Ki mondta, hogy a Föld nem énekel? Emberek! Figyeljetek! Zsibongva, jajongva indul, Testéből feltör az ének, Csizmáink alól sikolt, A mi hangunk ez, ne feledjétek! Ki mondta, hogy a Föld halott? Nem! - csak elrejtették az évszázadok.
© Sipos Mihály. Fordította, ?
© Sipos Mihály. Előadása, 2004