Merre száll az égő kalász,
Merre száll a pernye az égen,
Elvadult, halott e Föld!
Nem! - csak eltűnt az idő mélyében.

Testén tátongó, rút sebek,
Arcán a fájdalom kínja,
Lélegzete elfojtva, a Föld halott!
Nem! - csak mélyen megaláztatott.

Gerince gúzsba kötve görnyed,
Szemében megpattant erek,
Sorsa kivetett kutyáé,
S a bánattól megfeketedett.

De gyötrő fájdalmai mögött
Új élet reménye lebeg,
Ki mondta, hogy a Föld nem énekel?
Emberek! Figyeljetek!

Zsibongva, jajongva indul,
Testéből feltör az ének,
Csizmáink alól sikolt,
A mi hangunk ez, ne feledjétek!

Ki mondta, hogy a Föld halott?
Nem! - csak elrejtették az évszázadok.