Felzeng a gitárom - hasadozzatok, falak!
A gonosz Fortunától szabads águnk oda!
Metsszétek fel erem, metsszétek át torkomat:
Csak holdas húrjaimat nem engedem soha!

Bújjak a föld alá elevenen már ma?
Elvettétek éltem élét, az ifjúságot!
Cafatokra tépett lelkem leokádva...
Csak holdas húrjaimat el ne szaggassátok!

Gitár és szabadság - erővel elvíve.
Rúg-kapálva bőgtem: „Ti, mocskos disznók, átkok
Tiporjatok sárba, vagy fojtsatok a vízbe -
Csak holdas húrjaimat el ne szaggassátok!”

Testvéreim, most hát nyugto mat hol leljem?
Nappalom vak, s nincsen az éjnek ezüstlése.
Szabadságom oda, és megölték a lelkem...
Törött már a gitár, a holdas húr eltépve.