A kurta nyakú hadvezér jól jön
Minden időben - az a fontos:
Állcsúcsa a mellkasából nőjön,
Háta meg érjen a tarkóhoz.

Biztosabban nyugszik a koponya
Az észrevétlen, kurta nyakon,
Nem kap bele szélvihar se soha,
S megfojtani is nehéz nagyon.

Nyújtogatni kell a katonáknak
Ellenben folyton a fejüket,
Lábujjhegyen állva, mert így látnak,
Fejek felett, messzi helyeket.

„Sötét ló" lettél most viszont már,
Hiába fény az alagút végén;
Nyakad védtelen - iszonyodsz bár, -
S megszorulhat a hurok a gégén.

Bármiféle gonosz, ártó lélek
Megszámolhatja nyakcsigolyád,
Messze láthatsz - de távlat nincs néked:
Törékeny nyak nem bír rigolyát.

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

Nyújtogatni kell a katonáknak
Ellenben folyton a fejüket,
Lábujjhegyen állva, mert így látnak,
Fejek felett, messzi helyeket.

Fura szavak - keletiek mégis:
Akszakaltól hallottam magam.
„Kegyetlenek itt már a mesék is!" -
S méregetni kezdtem a nyakam.