Zárt körünkbe nem kerülhet bárki.
Egyszer mégis - átkozott az a nap! -
Magammal hoztam őt is piálni,
Jófiúk - s jaj, a nyakunkon maradt.

Velünk vedelt és álnokul mosolygott;
S kit beköpött - mind tesónak vélte,
Bekapta sorra mindnyájunk a horgot,
Megkövetlek most titeket érte.

A bíróság - a rettenet maga,
S akár a sír, hideg volt a barakk,
Körös-körül a sötét éjszaka
Nem látomás lett - bőrünkre tapadt.

Fogam csikorgatva bár, de bírom
Erővel még - ne higgye, ez a vég;
Korán leírt bennünket, ám kinyírom:
Én hoztam - én hozom ítéletét.

Örök időkig nem tart a sötét,
Eljön a nap, fiúk, megígérem:
„Én hoztam őt - én hozom végzetét,
bízzátok rám, biztos lesz a késem!"