Igor Kohanovszkijnak
Megy cimborám Magadánba,
Le a kalappal, le a kalappal!
Magától megy, egymagában,
Nem toloncolják ki erőszakkal.

Nem barátot szomorítva,
Nem bosszantva senkit vele,
Nem, mert bogarasnak hívja
Mindenkije.

Csakúgy elmegy. Kérdik: „minek?"
„Itthon hagy mindent, ok nélkül vagy okkal?"
„Mért megy oda, hol a rideg
tábor telis-teli gyilkosokkal?"

Szól „Ne ülj fel a pletykának.
Ebben Moszkva sem sivárabb."
Kézben pakkja - s uzsgyi, irány
Most Magadán.

Robogva létem vonatán,
Dobbanthatnék én is egy nagyot,
De nem áhít úgy Magadán,
Hogy itt hagyjak érte csapot-papot.

Húrjaimon zengem majd el,
Mi az, amit ott társam lel,
S mit nem látok soha talán:
Az Magadán.

Cimborám odamegy önként:
Elege lett mindenből, elege
Nem hurcolja konvoj, önkény
Tele lett már a valaga, tele!

Lehet osztályrészül talán
Más nem jut majd, csak Magadán,
Vele együtt kéne mennem -
S elsüllyednem!..