Úton van szomszédom untalan. Minek kutat - ésszel föl nem érem. Más ügyébe nem mártom magam, Ám miatta birizgál a szégyen. Bársonyfüggöny díszlik ablakán, Neje batiszt pongyolában grasszál. Volna egész Moszkva tán urán, Többet ér a bér, amit bekasszál. Hazudjak róla az emberek, Hogy kutató - engem nem ver át ő! Pénzt keres csak, gyűlik rengeteg, Mennyi pénz, el sem hiszed, barátom. Tegnap is konyhában hirtelen Fiacskájuk feje zúzta ajtónk, S nem eltörte kedvenc üvegem! Háromszorosan behajtom rajtuk. Néki rúpiák - nekem peták? Bánatpénzem meg fogja fizetni. Bennem nincsen irigység - de hát: Az igazság, ügyi, mégse semmi! Nem tűröm ezt tovább, a fenét, - Vigyen innét pokolba az útja! Annyi pénzük van, mint a szemét, Nekünk meg a vodkára se futja.
© Veress Miklós. Fordította, 2003