Nekem az álom - sárga fények
Álmomban horkolok
«Idővel, idővel -
Bölcsebb a reggel!»

De reggel nem minden ilyen,
Nincs az a vidámság:
Vagy füstölsz éhgyomorra,
Vagy rosszullétig iszol.

Hej igen, ismét és megint
Igen, sokszor, sokszor
Sokszor, ismét csak:
Vagy rosszullétig iszol.

A kocsmákban - zöld és nehéz a levegő
Fehér szalvéták, -
Mennyország ez koldusnak és bolondnak,
Nekem pedig - mint madárnak a kalitka.

A templomban bűz és félhomály,
Ördögök tömjénnel füstölnek...
És mégse, a templomban nem így van,
Nem így, hanem ahogy az illik!

És lihegve mászok a hegyre,
Bármi is történjék, -
A hegyen ott áll az égerfa,
A hegy alatt pedig a cseresznyefa.

Ha legalább borostyán borítaná a lankát,
Nekem az is örömet okozna.
Hej, kell-e még bármi más...
Semmi se olyan, mint kellene!

Hej igen, ismét és megint,
Igen, sokszor, sokszor
Sokszor, ismét csak:
Semmi se olyan, mint kellene legyen!

Én a mezőn, a folyó mentén.
Fény - sötétség, nincs Isten!
A tiszta mezőn búzavirág,
Az út mentén.

Az út mentén sűrű az erdő
boszorkányokkal,
Annak az útnak a végén pedig
Fa-hasábok fejszékkel.

Valahol a lovak ütemre táncolnak,
Vonakodva és lassan,
Az út mentén nem így van ez
De végül is annál inkább,

És se templom, se kocsma
Semmi sem szent!
Semmi sincs így, srácok!
Ez nem így van, srácok...

Hej igen, ismét és megint,
Igen, sokszor, sokszor
Sokszor, ismét csak:
Ez nem így van, srácok...