Pofoz, megüt, újabb pofon,
és közben megsoroz,
Borisz Budkejev, (Krasznodár)
ma engem jól kioszt,

Ő csépel egyre, reszketek,
odább botladozom,
De jobbról jön egy balhorog,
ezt védni nem tudom,

Budkejev úgy hiszi, a meccs neki áll,
És így élni jó, az övé a világ.

A bíró számol, hétnél tart,
a ringben fekszem ott,
Felállok mégis, folytatom, -
egy pontot megkapok.

Ez nem lehet, hát azt hiszik,
hogy mindez taktika?
Erőszak ez, én nem bírom,
menjünk inkább haza.

És Budkejev boldog, a meccs neki áll,
És így élni jó, az övé a világ.

A tömeg tombol, „Üsd agyon,
hisz gyáva féreg ez!”
Budkejev meg csak közelít,
na most akkor mi lesz?

A kötelekre tapadok,
de így is megtalál,
Hát rászólok, lazíts, bolond,
egy kicsit relaxálj!

De nem hallgat rám, csak csépel és zihál,
És azt hiszi, jó, ha övé a világ.

És egyre üt, és egyre jön,
látom, nagy itt a baj.
Mit verekszik? Nemes
sport ez, filozófia.

Ám ő csak üt, bordám reped,
de földre ő kerül.
Elvitte őt a lendület,
és végképp kiterült.

A bíró csak számol, majd tíznél megáll,
Felzúg a tömeg, - az enyém a világ.