Ha vége lesz a dalnak, a szerepnek,
ki tudja, hol talál meg a halál?
De abban egész bizosak lehettek,
meghalni testem, lelkem sem kíván.

Fogoly vagyok a dicsfényverte láncon.
Kivágni innen magam hogy lehet?
Ki zörgeti az ajtómat, kiáltom?
Acélkapun mi csont kopog jelet?

Nem válaszol, de semmi kétség, látom,
a láncos eb el nem riasztja őt,
a fal fölött kilesve konstatálom,
kifent kaszája fénye tündököl.

De eltöröm a csillogó bilincsem,
aranykötésem is elszaggatom,
falon, világon áttörök, és nincsen
vihar, amely ne lenne otthonom.