Belekapaszkodtunk a magaslatba, mint a sajátunkba
Aknavetős tűzvihar reánk
De mi elleptük csapatosan
Mint a pályaudvari büfét

 
 
 
 

És „Hurra!” ordításunk torkunkon akadt
Miközben nyeltük a golyókat.
Hétszer elfoglaltuk a magaslatot
És hétszer elveszítettük.

És újra támadásba, bár senkinek nem akaródzik,
Mint égett kása a föld.
Nyolcadik (alkalommal) elfoglaljuk örökre,
Sajátunkat, a keservesét, a miénket.

Lehet, hogy el kéne kerülni,
Miért ragaszkodunk hozzá.
De valószínű mindannyinak sorsa
Ezen a magaslaton kereszteződik.

Belekapaszkodtunk a magaslatba, mint a sajátunkba
Aknavetős tűzvihar reánk
De mi elleptük csapatosan
Mint a pályaudvari büfét