Ha egyszer meghalok, Mivelhogy én is halandó vagyok, Talán úgy lenne jobb, Ha ellenségem döfne hátba. A mártíroknak a Paradicsomba párnázott az út. Az élő mostoha, De a halottak becsben állnak. A sárba hull e fej, És szépen oldalamra fordulok. De fürge lelkem el - Galoppozik lopott gebéken. Az édenkert ölén Piros-fehér almákhoz juthatok. Kár, hogy az őr serény, S golyót küld homlokomba éppen. Hogy odaérek, ott Valami épp nem édenit lelek. Csak a sivó homok S a puszta semmi végtelenje. A semmi közepén Valami érckapu emelkedett. S egy szállítmány szegény Rablélek nézte térdepelve. A horkanó rudast Szelid szavakkal megnyugtattam én. Tövist, bogáncsokat Kiszedve, sörényét befontam. A rozsdás vasreteszt Piszkálta egy fehér szakállú vén. De nem moccant a rest, És elment az öreg morogva. De a fegyenccsapat Nem sóhajtott fel, és nem is nyögött. Csak felguggolt a had, Mivel már elzsibbadt a térde. Gyöngyélet várhat ott. Harangszó gyöngyözik fejed fölött. Hatalmas kör forog, S a megfeszített csügg fölébe. S az őrökkel az agg Komiszkodott és komiszárkodott. Majd valakit hivott, Hogy a kaput kinyissa végre. Az feszitővasat Kapott elő, s a zárra rácsapott. S beözönölt a had Ama káprázatos vidékre. A vént felismerem Könnyéről, mely az orcáján csorog. Ez Péter, ő a szent Apostol, s én csak egy okostót. Az édenkert ölén Van ám fagyasztott alma szörnyü sok. De őre mind serény, Golyójuk homlokomba kóstolt. ”, áldj meg, Istenem, De áldásod se kell nekem, csupán Néhány barát, s legyen Egy asszony, aki elsirasson. Nekik lopok sokat: Magtalan almát, ami nő e fán. Kár, hogy az őr se vak, S golyót küld homlokomba gyorsan. A zsibbadt rabkezek Alig bírták a gyertyát tartani. S én - fuss, amíg lehet! - Elvágtattam a rossz gebéken. Megvolt már mindenem, Az ingem éden-almákkal teli. Az őrség hirtelen Golyót küld homlokomba éppen.
       
Jól meghajtottam én A lovakat - el innen, gyorsan el! Száguldott két gebém, Repültem én is, mint a sátán. A szakadék felett Is átugratva, egy teli kebel Almát hoztam neked, Ki édenkertből visszavártál.
© Baka István. Fordította, 1988