Hogyha rád akadna barát:
nem is ím, nem is ám, de - tán...
Hogy mi fán termett igazán,
eldöntheted, el ám:

próbáld hegyekbe küldeni!
De nem magában, menj vele!
Kössön egybe azért kötél,
megtudod, mennyit ér.

Szemében odafönn - ha könny,
hogyha remegve néz le - kész.
Megcsúszik csak azért, ha - fél,
rettenti őt a mély.

Akkor az ellened - veled.
Ne szidd, hogy menekült - de küldd!
Nincs helye odafenn, se lenn -
a dalra idegen.

Hogyha nem vár vigaszt - igaz,
bár arca nem derős, de - küzd,
hogyha zuhansz, akármi vár,
megtart, habár - zihál.

Véled, ki harcba megy - az egy,
alatta bár inog a hegy -
számíthatsz rá, hát el ne hadd:
olyan, mint tenmagad.