Forró viaszt csöpögtet az égő gyertyasor. A zápor epolettje ezüstlik vállamon. Hörgő agóniában újborrá forr a must. Múljon a múlt, ki bánja, mindegy, mi váltja most. Halálos rettenetben szökellnek szarvasok, De erdőn és berekben sortűz dörög-ropog. Futhat a vad - hiába, golyók ütik szügyön. Múljon a múlt, ki bánja, hadd jöjjön, ami jön. Valaki itt nem átall rád lőni, napvilág, és horgas, vad nyilával az alkonyt verte át. A zivatar dalában a régi hangjegyek. Múljon a múlt, ki bánja? Legyen, ami lehet.
© Baka István. Fordította, 2008
© Faggyas László. Előadása, 2015