Kezdetben vala a Bánat s Vágy Igéje,
E planéta Alkotás kínjában született.
Szárazföldről zuhantak foszlányok a Fénybe,
S a Semmiben lettenek Szigetek.

S a Fényben vándoroltak, nem tudván terhet, zászlót,
Évmilliókon át, az űrbe szét,
S a sok csavargó sziget folyton orcát váltott -
De megtartotta szárazföld-Szellemét

Kezdetben vala az Ige - de az Igék véget értek,
A matrózok a Földet elözönlék.
Pallókon megostromolva szigetekre léptek,
Hajóknak becézték őket: fő a Szépség.

De szívós, tart a part - halálszorításnál erősebb,
Majd a sok sziget a Kezdetbe visszatalál,
Rajtuk honol, kering, bizony, különös rend,
Míg szárazföldi törvényük szilárdan áll.

De hogy megbocsássa ezt nekem a tudós nép,
E képzelgést: kérem engedelemmel -
Ám ha volt kezdetben Szó, nagyon rég,
Az nem lehetett más, mint: „Tenger!"