Ha dúskálok, mint tenger-ura,
„Harapj csalira!" - szólj csak reám,
S magam a partra vetem oda,
Meg vízmélyi s fenti palotám.

Kristályház fönn az ormon - hölgyemé,
Én mint eb, úgy nőnék láncokon.
Ezüst források futnak őfelé,
Aranymező, csuda birtokom!

Ha szegény vagyok, mint eb - kivert,
Ha házam kong, és vele a kert,
Ugye adsz, Uram, minderre szert? -
Nyerjek így a sorsom ellen pert!

Kristályház fönn az ormon - hölgyemé,
Én mint eb, úgy nőnék - láncokon.
Ezüst források futnak őfelé,
Aranymező, csuda birtokom!

Ugyan, ki fogható Hozzád, szívem?
Veszejts bár el, vagy lőj agyon ma,
Figyeld meg, úgy tetszel te énnekem,
Miként egy Raffael-madonna.

Kristályház fönn az ormon - hölgyemé,
Én mint eb, úgy nőnék - láncokon.
Ezüst források futnak őfelé,
Aranymező, csuda birtokom!