Hű, ma nagy formában védek én, hiába! -
Őrjöngnek a moszkvaiak féktelen.
Minden beadást szépen lehúzok máma,
S a gólba tartó labdát is fölszedem.

Most a bíró büntetőt ítél az ellenfélnek -
Riporterek nyüzsögnek annál a kapunál.
Egy makacs maradt mögöttem - mások ott remélnek, -
Jót pihenhet ő, ha ottan áll.

Bocs,
De épen kapura fejelnek,
Öklözök,
S a vége szöglet ennek,
Tízesünk lő, ki unja,
Hogy a meccs nulla-nulla,
Jobb szeretné látni nulla-egynek.

Kikaptam a labdát - a nézők tombolnak -
Bár a tízes ügyes, sarokra csavart.
Nálam ilyen trükkel régen nem tarolnak! -
Hátul felsóhajtott az, akit zavart.

Ki várjon? Megszólal ő, kezében kamerája,
„Megbocsáss, a kép miattad itt hamvába holt.
Nagy dolog - kezed a labda újra eltalálja...
Én meg elkapnék egy spéci gólt.

Küldtem volna el,
De rá se értem,
Újabb labda jött,
Épp, hogy kivédtem,
Kászálódok, rám tekint,
Újra hallom: „Már megint!
Védted ezt is, kép meg nincs!” - és legyint.

„Én, barátom, elvtikém, sokat megértek,
mégis arra kérem szépen, tűnjön el!
Persze önnek az a jobb, ha rosszul védek-
Fogja fel: hogy megsegitem nincs közel.”

S már repül is kilencesünk puskagolyóként -
Orra alatt morog a fotós: „Hagyd gólt lőni!
Életed végéig a családodról fotóznék...”
Majdnem sír a srác. Hagyjam bőgni?

„Ez mégiscsak futballmeccs -
mondom én és
a kapusnak minden gól
tőrdöfés.”
„Bombakép. Védelmi rés,
neked ajánlom, és kész -
engedd be - hálás leszek, míg csak élsz.”

Ágat a szél, hajlít a sajtó nyomása,
Lassan ellentámadásba megyek át...
Társaimnak intek, bajaimnak forrása
Ott, a kézben - verjék szét azt a kamerát.

De ő csak nyafog: „Hát haver, ez csúnya, kegyetlen -
Persze, megfogod a labdát, bocs, nem nagy dolog,
De ez csak egy pillanat, - a fotó meg időtlen,
Húzd ki magad, ne izegj-mozogj!”

Húsz méterre az ötös -
Ez a sztár,
Nem fut erre, épen csak
Poroszkál,
Jobbra zúg a labda el, -
Nékem éppen balra fel, -
S pofátlanul a sarokba talál.

Mi játszottunk mostan, szembe épp a széllel,
Úgyhogy kapusként semmit se tehettem,
Otthon függ a fénykép - kétszer három méter, -
Gyalázatom tanúja ott felettem.

Átkozott a perc, mikor a srác kedvére tettem,
Merthogy arra gondolok, ha labda jön megint,
Mennyi gyönyörű fotót sikerült tönkretennem! -
Szégyenem gyötör, ököllel int.

Csábító kígyó pribék,
Hogy éljek?!
Szinte küld a labda, hogy
Henyéljek.
Meccsemet megszenvedem,
Úgy tűnik, kijut nekem,
Hé, nyugi, - szöglet ez, még beszedem.