Fűtsd a fürdőt, legyen fehér!
Feledtem fehér fényeket -
Felizzok, s szívem is felél,
A gőz megoldja nyelvemet.

Fűtsd a fürdőt, gazdasszonyom!
Hevítem magam, mint a szén -
Ülvén az izzasztópadon
Kételyeim mulasztom én.

Elomlók én szégyentelen -
Hideg víz, s feledve, mi volt:
Személyi kultusz, éktelen,
Mellemen még mint lila folt.

Fűtsd a fürdőt, legyen fehér!
Feledtem fehér fényeket -
Felizzok, s szívem is felél,
A gőz megoldja nyelvemet.

Mennyi erdő ledöntve s hit,
Bejárt vasút és mennyi vész!
Jobb mell: Sztálin profilja itt
S bal mell: Marina szembe néz.

 
 
 
 

Hát fűtsd a fürdőt, legyen fehér!
Feledtem fehér fényeket,
Felizzok, s szívem is felél,
A gőz megoldja nyelvemet.

Emlékszem, kora reggelen -
Épp szólván bátyámnak oda -
Két rendőrkopó megjelent,
S vittek táborról táborra tova.

A bányákban, s hol mocsár kinyílt,
Nyelve téglaport s könnyeket,
Szívhez közel szúrtuk a profilt,
Hogy ő hallja: mind érte remeg!

Ne fűtsd a fürdőt, már fehér!
Feledtem fehér fényeket,
Bár felizzok, s szívem is felél,
S a gőz megoldja nyelvemet.

Részletektől hideg kiver.
Gőztől gondolni nem tudok.
A múlt hideg ködeivel
Forró homályba borulok.

De fejbúbomon még kopog...
Bélyegük volt hiába, lám
Nyírfanyalábbal csapkodok
A vészjósló évek nyomán.

Fűtsd a fürdőt, legyen fehér,
Hogy szokjak fehér fényeket!
Felizzok, s szívem is felél,
S hideg víz oldja nyelvemet.