Lábunkat nehezék lehúzza,
Mint falanx, fogódzunk egymásba,
Testünket uszony tartja fogva,
Testünk tapad búvárruhába.

Az örvénybe bizony belépünk,
Az állkapcsaink összezárva,
A fulladástól kicsit félünk,
S tudjuk: leselkedhet ránk a cápa.

Érkeztünk vízi szerelemmel,
Gyönyörű itt, miként mesékben,
Halak néznek kidülledt szemmel,
Pofánkba bámulnak merészen.

Értheti-e, ki ágyban fekszik,
Vészben keressük menedékünk,
Mi más az, ki célra törekszik,
Bár oxigénünk sincsen nekünk.

Nyafognál - inkább legyél bátor,
Bár bennrekedtél korallmélyben,
Mint várjuk örvény lovagjától,
Inkább haljál meg tisztességgel.

Bár erősebb lett nála a végzet,
Ő megtette mit tenni kellett,
Bár sors ült itten ünnepséget,
Mi holnap folytatjuk a tettet!