Szervusz, Kolja, kedvesem, drágalátos társam;
levelem legelején üdvözlet neked.
Ha hazajössz, fontoskodva, büszkén, elegánsan
vonulsz a tanácsba, ránk pillantást se vetsz.

Elutaztál - kiabáltam, Mind összefutottak,
sopánkodtak: hogy odavagy, el nem viselem.
Evett a fene utánad, de ezek lefogtak,
mondták: sok okom lehetne ám, hogy ne egyen!

Átkozott komád, a Páska, koslat körülöttem;
majdnem odaadtam magam, az anyja szemit!
Három napja jár ide részegen, dühösen,
mielőtt jön, kurázsit az italból merít.

Mondják, hogy bajnok lett a mi bikánk, a Borka,
s kitüntetést kaptál te is ott, te nagyokos!
Haragszom a bikára, féltékeny vagyok, na,
jobban szeretlek én téged, mint az a gonosz.

Beteg voltál álmomban, részeg és mogorva.
Ha elgondolsz bármit, így ne gyötörd magad.
Voltam az agronómussal. De ne gondolj rosszra,
végig rólad folyt a szó találkánk alatt.

 
 
 
 

Te ott, Kolja, ne igyál, bírd ki, itthon aztán
néha ihatsz, nem bánom - bár iszákos lehetsz.
Nekem nem kell senki sem, az agronómus, lám,
tanult ember, mégse kell - nem ér föl veled.

Vízben úszik a hombár. Biztosan sovány vagy.
árva vagyok nélküled, egyedül vagyok.
Akárhogyan de gyere - szüntelenül várlak.
Mit lehet ott kapni most - írd meg, ha tudod.