Te ne írj a szerelemről - unalmas szöveg.
Torkig vagyok már, unom viselt dolgaid.
Figyelj, van itt valami újfajta szövet,
megveszem ha akarod, jól állna neked.

Egy kupica vodka nem sok, annyit se nyelek,
spórolok, egy kanálka levest se iszom.
Azért mert egy kabátkát kinéztem neked,
azért mert még szeretlek, libuskám, nagyon.

Első lett a mi bikánk az elsők között,
előbb, persze, méregették, nem selejtes-e,
aztán nagydíjat kapott, mert ő a legkülönb,
szarva se látszik ki, van már annyi plecsnije.

Baletten voltam, képzeld, ott a férfiak
szemérmetlenül fogdosták táncos párjukat.
Most, hogy ezt írom neked, sírás fojtogat,
ne hagyd, kedves angyalom, fogdosni magad.

A titkárnak üzenem, cseréltesse ki
házamon a rossz tetőt, s széna is legyen.
Másképpen a bikámat, ezt ni! lesheti,
nem engedem az üszők közelébe sem.

S csinálják meg a magtárat, kárba vész a mag.
Páska ha megy, rúgj bele, áruló és léha.
Hagyd az agronómust, mert a derekadat
letöröm. A titkárral sétálgathatsz néha.

Viszlát, megyek a GUM-ba, bevásárolok.
A GUM afféle magtár, csak kirakata van.
Agyonmosott gönceidtől már undorodok,
egytől egyig mindegyiknek pendelyszaga van.

Post scriptum:
Kultúrpark van a folyónál, ott sétálgatok,
s csak a köpőcsészébe sercintek, biz’ a!
De te, végül is, a sutban, föl se foghatod,
hogy mi ez, mert ostoba vagy, te buta liba!