Ma pedig, mert úgy tartja a kedvem, Szombatolok, magamat ünneplem. S ha Nyinocska nem lesz ma szeszélyes, Hozzácsapódom az életéhez. Várj, te balfék, Nyinka közveszélyes. S akkor mi van? - őrá vagyok éhes. Hé, te balfék, összejött a brancsunk, S egy csehóban vágyadat elisszuk. Szálljatok le rólam, hagyjatok ma. Nincs piálás, kortyot se iszom ma. Nyinka ma a derekét beadja, S életkedvem akkor visszaadja. Ej, mi közöd ehhez a Nyinkához? Elélte már János meg a város. Vele hálni - ilyen ronda nővel? Köpök rá - mert nekem csakis ő kell.         Harákol és rusnya, mint a béka, Monoklija van, biceg és béna, S úgy öltözik, mint a vécésnéne. Tojok rá, mert annál jobban kéne. Beszélik, hogy nem a világ szépe, S akkor mi van? - így tetszik nagyon. És ha olyan és ha közveszélyes? Annál erősebben akarom.
© Ratkó József. Fordította, 1988
© Horányi László. Előadása, 2013