Mikor véget érnek szerepek és dalok,
Miként, hogyan végzem - ki tudhatja?!
De egyvalamit azért bizton tudok:
Elpatkolni nem lesz kedvem soha!

Fogva tartanak a dicsőség láncán,
Nyakam szorítják fojtó láncszemek...
Hej, ki kopogtat a tölgykapu fáján,
Csonttal a vaspánton kik zörgetnek?

Válasz nincs, de érzem, ott áll valaki,
Ki nem tart a láncravert ebektől.
És amint a sövény fölött nézek ki,
Kifent kaszája fénye tűnik föl...

De én színezüst nyakörvem szétnyűvöm,
S dicső aranyláncom átharapva,
Kitörök a palánkon, bordám töröm,
És a bozótban száguldok tova!