Száguldok, ahogy a lábaim visznek,
De ma újra, akárcsak tegnap,
Becserkésztek, megint becserkésztek!
És fegyverek elé hajtanak!

A fák mögül lövések dördülnek,
Árnyék - rejtekhely a vadásznak -
A hóban farkasok bukfenceznek,
És élő céltáblákká válnak.

Zajlik a farkasvadászat, megy már a hajsza!
A szürke ordasra, anyjára, kölykére.
Üvölt sok hajtó, és csahol a kutyák hada,
A hóban vörös zászlók, s farkasok vére.

Bár az esélyeink nem egyenlők,
A vadász fegyvere nem remeg!
A zászlós terület, mint temetők,
Ahol a vadász biztosra megy.

A farkas a hagyományt tiszteli,
Anyatejjel magába szívta,
Mi sem felejtjük, farkas kölykei,
Hogy veszélyes a zászlón túlra.

Zajlik a farkasvadászat, megy már a hajsza!
A szürke ordasra, anyjára, kölykére.
Üvölt sok hajtó, és csahol a kutyák hada,
A hóban vörös zászlók, s farkasok vére.

Gyorsak vagyunk, s éles az agyarunk,
A puskacsövek elé, mond hát
Vezér, vesztünkbe miért rohanunk?!
Gyilkos zászlün miért nem hágunk át?

De a farkas nem képes megváltozni,
És érzem, a végzetem elért -
Az meg, aki engemet szemelt ki,
Nevetve emeli fegyverét.

Zajlik a farkasvadászat, megy már a hajsza!
A szürke ordasra, anyjára, kölykére.
Üvölt sok hajtó, és csahol a kutyák hada,
A hóban vörös zászlók, s farkasok vére.

Az életszomj túlnő a veszélyen -
És áthágom a gyilkos zászlót,
S hátulról örömmel hallom közben,
A sok üvöltő mérges hajtót.

Száguldok, ahogy a lábaim visznek,
De ma nem úgy van, mint tegnap volt!
Becserkésztek, ugyan becserkésztek,
De a farkas ma ügyesebb volt!

Zajlik a farkasvadászat, megy már a hajsza!
A szürke ordasra, anyjára, kölykére.
Üvölt sok hajtó, és csahol a kutyák hada,
A hóban vörös zászlók, s farkasok vére.