Álmodom - vörös fények,
Hörgöm csak remélve:
„Várj, várj még, maradj még, kérlek,
maradj itt reggelre!"

De a reggel sem az már,
Jókedvünk is elmúlt:
Émelyegsz, a cigi vár,
Másnapos vagy, kábult.

Egyszer, mégegyszer,
És sokszor, sokszor...
Egyszer, mégegyszer,
Másnapos vagy, kábult.

Kocsmákban a pultokon
Szalvéták és vodka,
Bolond koldusnak - otthon,
Nekem - börtöncella.

Templom - bűzlő félhomály,
Tömjént szív a lelkész...
Templom sem a régi már,
Ami jó volt, elvész!

Felkaptattam a hegyre,
Megelőzvén a bajt,
Égerfa ott hegy dísze,
Alatta meggyfa hajt.

Domboldalon virágok,
Be nagy öröm lenne,
De semmi nincs úgy srácok,
Ahogy lenni kéne!

Egyszer, mégegyszer,
És sokszor, sokszor...
Egyszer, mégegyszer,
Ahogy lenni kéne!

Utam folyó mentén visz,
Sötétség - holt Isten!
Búzavirág mezőn dísz,
Vége-hossza nincsen.

Sűrű erdő út mentén,
Hol boszorkák hada,
És vár rád az út végén -
Hóhérnak pallosa.

Lovak lépnek ütemre
Valahol könnyedén,
Semmi se az, mi kéne,
Pláne az út végén.

Templom se, kocsma se szent,
Nem szent, fiúk, semmi!
Nem úgy van se lent, se fent,
Mint kellene lenni!

Egyszer, mégegyszer,
És sokszor, sokszor...
Egyszer, mégegyszer,
Mint kellene lenni...