Visszatérünk oda, hol nincs hely számunkra,
A forgalmas, sürgő-forgó városi létbe -
A meghódított csúcsokról leszállunk ma,
Melyeknek szívünkben él emléke.

Félre az értelmetlen vitákkal,
Hisz igaz és mindennél szentebb,
Hogy a megmászott kedves hegycsúcsnál -
Csakis a megmászatlan, mely szebb.

Van-e, ki ellenállna szabad vágyának,
Van-e, ki távozna nem hallgatva szívére?!
De mi búcsút intünk a dicső csúcsoknak,
Hiszen az istenek is leszálltak a földre.

Félre az értelmetlen vitákkal,
Hisz igaz és mindennél szentebb,
Hogy a megmászott kedves hegycsúcsnál -
Csakis a megmászatlan, mely szebb.

De a hegyek nem akarják, hogy elmenjünk,
A szívünkben lángokat, reményt ébresztenek -
Mégis leszállunk, mert vissza kell hogy térjünk,
S tőlük kik örök, mások rövid búcsút vesznek.

Félre az értelmetlen vitákkal,
Hisz igaz és mindennél szentebb,
Hogy a megmászott kedves hegycsúcsnál -
Csakis a megmászatlan, mely szebb.