Ideje volt, hát előre törtem,
Az első sorig vitt a tudatlanság,
Ám jó ideje hátra szól a jegyem:
Mert hátam elöl védtelen - érzem,
Meg a légkör sem kellemes manapság.

Bár hátulról kevésbé érdekes,
A szemhatár szélesebb jóval,
Jobb a kilátás, és nem mellékes
A remény sem a kifutóval.

Vad, szúró szempillák sokasága,
Mint puskacső, az élő célra mered,
Hátulról szúrva bele tarkómba,
Hisz oly egyszerű támadni hátba,
Ki elöl van, azon ejtve a sebet.

Bár hátulról kevésbé érdekes,
A szemhatár szélesebb jóval,
Jobb a kilátás, és nem mellékes
A remény sem a kifutóval.

Az első sor veszélyes rám - mondják, -
És e gondolat szörnyen bánt engemet,
Jobb a sötét utolsó sor inkább,
Ahol az útnak vége - nincs tovább,
És hátulról falak védik testemet.

Bár hátulról kevésbé érdekes,
A szemhatár szélesebb jóval,
Jobb a kilátás, és nem mellékes,
A remény sem a kifutóval.

Folyjon le bármily sok víz a Dunán,
Az se baj, ha végét járja életed,
És ránc ül ki az ember homlokán,
Akkor se törj előre túl korán,
Ne légy éllovas, mert ez lesz a veszted.

Bár hátulról kevésbé érdekes,
A szemhatár szélesebb jóval,
Jobb a kilátás, és nem mellékes
A remény sem a kifutóval.

Biztató hátul, de vannak napok,
Hogy szívesen törnék az első sorba:
Nem jók az örök sötét hátsó sorok,
Ne időzz ott - árt e szürke sarok,
És indulj el lassan az első sorba.

Bár hátulról kevésbé érdekes,
A szemhatár szélesebb jóval,
Jobb a kilátás, és nem mellékes
A remény sem a kifutóval.