Egyszer egy muzsikus mintha azt papolta,
Hogy a múlté lett gitárom teljesen,
Mert jön a szintetizátor, és felváltja
Az orgona, meg láncfűrész egészen...

Gitárom pedig
Rákezdett megint,
Dalol holdas éjeken át,
Csakúgy, mint régen,
Hét húrja szépen,
Zengi ezüstös dallamát!

Tegnap a körúton valaki énekelt,
Tisztán csengő hangja szólt meggyőzően,
De mégsem tűnt úgy, hogy a gitár remekelt,
Nem volt szép a dallama vélhetően.

Gitárom pedig
Rákezdett megint,
Dalol holdas éjeken át,
Csakúgy, mint régen,
Hét húrja szépen,
Zengi ezüstös dallamát!

A szintetizátor nem esetem, látszik,
És ha egyesek másként énekelnek,
Ettől gitárom tovább zenghet, s úgy tűnik,
Hogy nem kell szögre akasztanom végleg.

Gitárom pedig
Rákezdett megint,
Dalol holdas éjeken át,
Csakúgy, mint régen,
Hét húrja szépen,
Zengi ezüstös dallamát!