Elváltunk, hát külön utakon járunk:
Ő északra, én meg nyugat fele,
Szomorú, ha távozik társunk,
Sietve, sietve.

Elment - sokaknak mit se számít,
Mindegy, hogy mások
Mit gondolnak, de nekem első a hit,
A barátok.

Zord idők jönnek mostanában,
Fakul az emlék, fagy gyötri lelkünk,
Szomorú nélküle, bárhol van,
Mert eltűnt, mert eltűnt.

Elment - sokaknak mit se számít,
Mindegy, hogy mások
Mit gondolnak, de nekem első a hit,
A barátok.

Ha pedig visszatér és mondja:
„Régi vitánknak semmi értelme",
Fátylat borítunk mi a múltra,
Nevetve, nevetve.

Elment - sokaknak mit se számít,
Mindegy, hogy mások
Mit gondolnak, de nekem első a hit,
A barátok.