Elváltunk, hát külön utakon járunk: Ő északra, én meg nyugat fele, Szomorú, ha távozik társunk, Sietve, sietve. Elment - sokaknak mit se számít, Mindegy, hogy mások Mit gondolnak, de nekem első a hit, A barátok. Zord idők jönnek mostanában, Fakul az emlék, fagy gyötri lelkünk, Szomorú nélküle, bárhol van, Mert eltűnt, mert eltűnt. Elment - sokaknak mit se számít, Mindegy, hogy mások Mit gondolnak, de nekem első a hit, A barátok. Ha pedig visszatér és mondja: „Régi vitánknak semmi értelme", Fátylat borítunk mi a múltra, Nevetve, nevetve. Elment - sokaknak mit se számít, Mindegy, hogy mások Mit gondolnak, de nekem első a hit, A barátok.
© Viczai Péter. Fordította, 2008