Süllyedünk a mélybe,
Ismerős vizeken.
Egész esztendőre
Köpve zord időre,
De aknának ütközve -
a műszerek visítva
Üvöltik bajunk.

Mentsétek meg a lelkünket!
Fogytán a levegő.
Mentsétek meg a lelkünket!
Siessetek!
Segélykérésünk hangját -
Egyre távolabbról véve
A rémület lelkeket hasit
félbe.

Aorták szakadnak,
emelj, de nem lehet
Ott jobbra egy méter,
ott balra egy méter,
Ott orrnak sincs hely:
hajónk felé araszol
A részvétlen halál.

Mentsétek meg a lelkünket!
Fogytán a levegő.
Mentsétek meg a lelkünket!
Siessetek!
Segélykérésünk hangját -
Egyre távolabbról véve
A rémület lelkeket hasit
félbe.

Bármerre mehetünk
Ez a mi világunk
Ne fejetlenül fel:
Az aknamezőbe, várjunk!!
- Csillapodj hát
A partba rohansz
Mondta a kapitány.

Mentsétek meg a lelkünket!
Fogytán a levegő.
Mentsétek meg a lelkünket!
Siessetek!
Segélykérésünk hangját -
Egyre távolabbról véve
A rémület lelkeket hasit
félbe.

Napkeltével feljutunk -
A rend törvényét értve.
Belemerülni egy tükörképbe -
Hajnali fényre.
Utunkat ismerve.
Nincs semmink... nincs semmink
De emlékezz ránk.

Mentsétek meg a lelkünket!
Fogytán a levegő.
Mentsétek meg a lelkünket!
Siessetek!
Segélykérésünk hangját -
Egyre távolabbról véve
A rémület lelkeket hasit
félbe.

Aztán végül felmerültünk
De csapda vár ránk.
Maximális a sebesésünk!
Feszes idegekkel,
Hogy itt van végünk,
Végek s kezdetek -
Röpítnek a partra
Torpedó gyanánt.

Mentsétek meg a lelkünket!
Fogytán a levegő.
Mentsétek meg a lelkünket!
Siessetek!
Segélykérésünk hangját -
Egyre távolabbról véve
A rémület lelkeket hasit
félbe.