Miért nem olyan mint azelőtt volt,
S bár ugyanolyan kék az égbolt.
A fa, a levegő és a víz bárhol...
Csak ő nem tért vissza a csatából.

Nem fontos hogy éji vitáink során
Ki hogy bírta, s igaza kinek volt tán.
Hiányát érzem, mert tudom jól
Ő nem tért vissza a csatából.

Magába nézett, hallgatott
Beszélt, ide-oda csapongott.
Ébren tartott, s reggel kelt álmából,
De nem jött vissza a csatából...

Bennem tátongó űr maradt,
Hisz társam volt ezalatt, ,,,
Kihunyó parazsam pislog a hamu alól,
Mikor nem tért vissza a csatából.

Mintha szabadulnék a fogságból
szóltam neki, megszokásból
Hagyj egy fél cigit, s a csend válaszol.
Mert tegnap nem jött vissza a csattá ból.

Halottaink reánk vigyáznak,
Értünk őrseget állnak...
Vízbe néznek a fák s az ég,
A fák színe égszínkék.

Épp megfértünk egy kis padon,
Kilépve az idő forgásából...
Most érzem, egyedül rossz nagyon
Én nem jöttem vissza a csatából.