Eltávoztam - elhagytam Oroszhont -
Könnyeznek lánykáim utánam!
Magvaim szórom szét, vetem el most,
A Champs Elysées varázsában.

A Presznán, villamoson valaki
Makogott: „Nincs - elhordta magát!
Szóljanak csak ott hősi dalai,
Dicsérve a Versailles-palotát!”

Hallom hátulról - hírt vesznek-adnak:
„Nem az! Az elment - tudd meg, mi van!”
„Ja, ez nem az?!” - s löknek, furakodnak,
És térdemre ülnek taxiban.

Akivel sitteltem Magadanban,
Barátom, a polgárháborús,
Mondja, hogy azt írtam a napokban:
„Gyere Ványa, unalmas minden, meg bús!”

Ide vissza kértem útlevelet -
Kegyekért sürögtem, epedtem...
Csupa ostobaság! Nem jöhetek,
Hiszen innen el sose mentem!

Ajándék jár annak, aki hitte,
Legyen jó a vég a moziban:
Zabrálhatja, lesz Diadalíve,
És a Renault gyár is arra van...

Úgy kacagok, belehalok menten:
Hogy hihettek ennek az agyrémnek?! -
Na, csak nyugi, innen el se mentem,
S nem is megyek, bármit is reméltek!