Megfeszült a vallani - lelátókon csend lett, - Avárakozás csendje ez a csend. Mit nekem ellenfél - Johns-e avagy Kramer, - Érzem, a rekord már nyomja zsebem! Elvégeztetett hát, szállt, szállt, mint a szőnyeg, Úgy tűnt, hogy én is utánamegyek. De maradni kell a kalapácsvetőnek: Megparancsolták vessen - s én vetek. Olaszhonban dobom - kár - a kalapácsot: Sokkal könnyebben elvetném otthon, - Szörnyen messze szállna, nagyon-nagyon távol, És jobb lenne egyszer s mindenkoron.         Ellenemre van a túlzott lelkesedés, De reménykedem: év sem telik el, És olyan messzire hajítom majd el én, Bíró kopóval rá sohase lel...         Tudósítók sokan válaszomat várják. „Segített nekem - s én őket áldom - Felemelkedni a meredek arénán Kollektívám, edzőm, és - családom."
© Dudás Sándor. Fordította, 2003