Nekem ma ez az éj - törvénytelen,
Írok - éjenként, amit lehet.
Hol a telefon, kezembe veszem,
S hívom az örök 07-et.

„Kisasszony, adj’ Isten! Hogy hívjam?" - „Torna"
„72! Várok, lélegzetem gagyog...
Lehetetlen, hívja mégegyszer - az az otthona! -
Ugye, hogy felvették. Na, szervusz, én vagyok!"

Ez az éj ma nekem - törvénytelen,
Nem alszom - ordítok: „szaporán!"...
A szeretett embereket nekem
Mért ajánlja csekk, vagy utalvány.

„Kisasszony, most jól figyeljen! 72!
Kivárni nem tudom, órám se üt tik-takot...
Holnap elrepülök... Ördög vigyen vonal-erdő!
Ugye, hogy felvették. Na, szervusz, én vagyok!"

Nekem a telefon az ikonom,
És a telefonkönyv - triptichon,
S madonna a telefonos kisasszony,
Ki megszünteti a távot, úgy bizony.

„Kisasszony, drága! Kérem - hosszabbítsa meg!
Ön most mint egy angyal - az oltáron ragyog!
A legfontosabb előttünk - mint hinta, leng...
Ugye, hogy fel is vették. Na, szervusz, én vagyok!"