Minden szem láthat, állok a fényben,
Dolgomhoz hozzákezdtem szokásosan:
Mint szentképhez, mikrofonhoz léptem...
Nem-nem, ma a lőréshez - bizonyosan.

Nem tetszem a mikrofon lelkének -
Igen, unottá válik már a hangom, -
S ha egyszer is hazudós az ének -
Kegyetlenül bömbölteti, nincs pardon.

Bordámat verik a fénysugarak,
S arcom keményen lámpák, a dőrék,
Oldalt fényszórók vakítanak,
S a hőség!.. Hőség!.. Hőség!

Ma különösen rekedt a hangom,
Nem kockáztatok, hogy hangnemet váltsak,
Hisz ha nem a tiszta igazat mondom -
A mikrofon nem javítja hibámat.

Bestia, hallása pengeéles -
Meghall minden falsot, a legkisebbet!
Köp arra, hogy formán kívül élek,
Csak hogy kotta alapján énekeljek!

Bordámat verik a fénysugarak,
S arcom keményen lámpák, a dőrék,
Oldalt fényszórók vakítanak,
S a hőség!.. Hőség!.. Hőség!

És e rugalmas nyakú mikrofon
Kígyószerű fejét csak úgy csóválja:
S máris belém mar, ha elhallgatok,
Mert dalolnom kell életre halálra.

Ne izegj-mozogj, meg se mozduljál!
Láttam a mérget - kígyó vagy, tudom!
És én - mint egy kígyóbűvölő - már
Nem éneklek: a kobrát idomítom!

Bordámat verik a fénysugarak,
S arcom keményen lámpák, a dőrék,
Oldalt fényszórók vakítanak,
S a hőség!.. Hőség!.. Hőség!

Palánk műszer, s mint madárfióka,
Torkomból a szavakat előrántja,
Homlokomba fúr kilenc gramm ólma,
S kezem fogva tartja - a gitár pántja!

Nem lesz már ennek sohasem vége!
Mi is mikrofonnal a valóság itt?
Mint szent mécses áll arcom elébe,
Csak én nem vagyok szent, s ő nem világít.

Bordámat verik a fénysugarak,
S arcom keményen lámpák, a dőrék,
Oldalt fényszórók vakítanak,
S a hőség!.. Hőség!.. Hőség!

Dalaim csak egyszerű skálák,
S ha eltérek az őszinte hangtól néha,
Azonnal fájón arcomba vág át
A mikrofon mozdulatlan árnyéka.

Minden szem láthat, állok a fényben,
Dolgomhoz hozzákezdtem szokásosan:
Mint szentképhez, mikrofonhoz léptem...
Nem-nem, ma a lőréshez - bizonyosan.

Bordáim verik a fénysugarak,
S arcom keményen lámpák, a dőrék,
Oldalt fényszórók vakítanak,
S a hőség!.. Hőség!