Hányszor tartok Moszkvából Odesszába, -
S repülőnk megintcsak visszatartva.
Ám jött a sztyuardesz, mint hercegnő, minden kék rajta -
És biztató, mint a légiflotta.

Nincs felhő, tiszta az ég Murmanszknál,
Akár Ashabádig is repülhetek,
Kijev, Harkov, Kisinyov nyitva áll,
Lvov is fogad, - de oda most nem megyek!

Mondták nekem: „Ne is reménykedj ma már -
Hinni jobb időben nem éri meg!"
És lám, az odesszai gép megint visszatartva áll:
A kifutó sáv - eljegesedett.

Leningrádban olvad - tető csurran,
Így hát Leningrádba mért nem mehetek?!
Tbilisziben - tiszta ég s meleg van,
Tea terem - de oda most nem megyek!

Hallom: a rosztoviak felszállhatnak -
Mért választottam éppen Odesszát!
Lám, én csak oda repülnék, ahol most sem fogadnak -
Még a járatot is elhalasztják.

Hol hógátak állnak - oda tartok -
S hol holnapra havazást jelentenek!..
Máshol talán meleg van, és ott jobb,
Ott kellemes - de oda most nem megyek!

Itt felszállni nem engednek, és ott meg nem fogadnak -
Ez igazságtalan - bús vagyok - na
De beszálláshoz hív a sztyuardesz kissé unottan,
S elérhetően, mint a légiflotta.

Szabaddá tették a rejtett zugot,
Hová jutalomútra sem repesnek,
A zárt Vlagyivosztok is kinyitott,
Párizs fogad - de oda most nem megyek!

Mindjárt kivillan, felszállunk - eltörlik a tilalmat!
A gép felbúg, zúgnak a turbinák...
De én semmiben sem hiszek már - engem nem fogadnak
Találnak inkább rakás kifogást.

Oda tartok - hol köd s hóvihar van,
Ahol holnap nagy hópelyhek repkednek!..
Megnyitva London, Delhi, Magadan -
Minden fogad - de oda most nem megyek!

Sírj vagy nevess, de úgy igaz - visszatartják a gépet -
S minket múltba vezet vissza az a
„TU"-hoz hasonló karcsú sztyuardesz, Odessza szépe -
Aki olyan, mint a légiflotta.

Nyolcig feltartják a gépet megint -
S az utasok mindent tűrve alszanak...
Ez már tényleg sok, az ördögbe is -
Inkább oda megyek, ahol fogadnak!