Az agyakban káosz uralkodott,
A térben repedések, zökkenők csak:
Ördögök építenek paradicsomot
A pokolban jövendő sarjaiknak.

Kinek neve is ördög, közülük egy hírhedett
Paradicsomi ügynök - a menny Urának jelentett:
A pokolban valami nagy rumli lehet,
S mi az oka: még nem tudhatta ezt meg.

S megtoldotta ráadásul egy sorral
Ámor s spionjai nagyfőnökének szánva:
„Elszörnyedtem, „az Ördög is résen van, valamit forral,
S a spion-hálózat is megbízhatatlan már ma."

Miközben a pokolban Belzebub maga
Fényes katonai parádét követelt,
Majd a tribünre mászva, ily szókra fakada:
„A pokol megmentője csak a Paradicsom lehet!"

S az ördögök zokogva kiáltották: „Igen!
Paradicsommá tesszük szeretett poklunk!
A munka termelékenységét növeljük iziben,
Míg mindegyőnkre fejenként öt bűnös jut!"

„Akkor előre hát! Mutatom az utat, utánam! -
Szólt végül az ördög - Isten legyen velünk!"
S a pokol bűnösei megreszkettek valahányan,
Az angyalok is ijedeztek a Paradicsomban mindenütt.

S az angyalok tömegesen járultak elébe
Annak, ki mindent tud s lát, s Ő ekképp
Szólt: „Köpök az egész pokolfenékre!" -
Aztán közölte, hogy sokakat kivégez még.

Méghogy Ördög - kretén és provokátor,
Szavai, tettei ismertek földön-égen -
Hogy az angyalok elfajzott korcsok egy szálig a javából,
S hogy az Ördögöt újra beszervezték már régen.

„Nem is paradicsom, ócska rumli csak, ami körbevett,
Inkább a Földre leszállók, hol tisztelnek legalább!
És akkor is, ha újra csak megfeszítenek,
Átpártolok az emberekhez, az Ördögbe hát!.."

S aztán lejött... Hogy ki Ő? Hol lakik?
Egyszercsak valahogy a hívek észre-
Vették a templom mellett: egy nincstelen iszik,
„Isten vagyok - kiáltja - adjatok hát kenyérre!"

S a vége szomorú (ifjak s öregek mind sirassák),
Hisz Trója felgyújtása, lám, ehhez képest hol van!
A Paradicsom már nem az, ami volt, pokol inkább,
De az ördögök Paradicsoma felépült végül a pokolban!