A közmondás túl cikornyásan hangzik:
Múló szépség a tavalyi égbolt már -
Ne vágyódj vissza, ahol jó volt addig,
Felejtsd el, s arra járj, hol még nem voltál!

Mit művel velünk a természet ottan!
Még a pletyka is alig jut el addig.
Ott mit számít a cunami, hisz ott van
Minden főben s lélekben, s rengve zajlik.

Igaz, hogy nem lelhetsz itt nyugalomra,
De visszatérhetsz - így a fiúk erre -
A mondás érvényét tettel cáfolva
Juthatsz a régi találkozóhelyre.

Mit művel a természet velünk itt, hol
Még a pletykaszó is csak gyéren hangzik.
Itt olykor jön a cunami, s lerombol
Mindent a főkben s lelkekben, ha zajlik!

A tengeren szélcsönd, de a világban
Rettegés, a lokátor célt találni
Kémlel körbe, riadó ez, vagy más van,
Vagy a szignál szól: Figyelem, cunami!

A barátaimmal most tósztot mondok!
A cunami? - csak hullám habredője.
A cunaminál vannak szörnyűbb gondok,
S örömérzés is, amely őt legyőzze!