A vadaskertben (melyikben, nem tudom már)
Egy hosszú szarvú kecske éldegélt, meghúzódva
A farkasok között, velük nem vonított bár,
Inkább csak mekegett naphosszat kecske-módra.
És csak legelt, legelt, horpaszát teletömve,
Egy rossz szót hallani tőle nem lehetett,
Az is igaz, sok hasznot nem hajtott ez a dőre,
Meg kárt sem okozott, így éldegélgetett.
Tavacska mellett, a legelőn kószált,
Nem dézsmált meg idegen birtokot,
Egyszer csak felfedezték szegény flótást
És csináltak belőle bűnbakot.
Például, ha a medve - ravasz bajkeverő -
Csak amúgy medve-módra, leteremt valakit,
Rögtön a szegény kecskét ráncigálják elő,
- szarva között a tőgyét - nyomban elpüfölik.
Ő meg csak tűrte sorsát, erőszaknak ellent nem állt,
A verést büszkén, vidáman kiállta,
A medvét ez meglepte, s harsogón felkiált:
„Micsoda hős! Büszke vagyok a kecske komára!"
S akár egy örököst, őrizték féltve hát,
És nyomban elrendelték a tilalmat:
Nehogy kiengedjék a parkból és odább
Állhasson ő, hős bűnbakja a parknak.
A kecske meg tovább ugrált, legelgetett,
Ám titkon rendetlenkedni jött kedve:
Szakállára csomót kötött és a bokrok megett
A farkast mocskos disznónak nevezte.
S mikor a következő feloldozást elnyerte,
Merthogy a farkasok tényleg túlzásba estek,
Dörmögött halkan valamit, akár a medve,
De senki nem hallotta ezt meg.
S míg egymással civódtak a vadak,
A helyzet mind világosabbá tette,
Hogy mindennél drágább és fontosabb
A választott bűnbak, a drága kecske!
Hallotta ezt a kecske s rögtön megváltozott:
„Héj, ti barnák - kiáltott - és ti is foltosak!
Megvonom a farkas-fejadagotok,
S a medve-privilégiumokat!
Majd megtanítlak kesztyűben dudálni,
Pofán verlek, ha kell, benneteket,
Kész vagyok mindőtök szarvamra hányni,
És keltem a világban szerte rosszhíreteket.
Közületek legtöbbjét a földbe taposom,
Mind megdöglötök bűnbocsánat nélkül,
Feloldozni a bűn alól csak nekem van jogom,
Csak nekem, merthogy a bűnbak én vagyok végül."
A vadaskertben (hogy melyikben, nem tudom már)
A kecske irányít most, de másképpen, mint régen:
A farkasokkal élt és farkasként vonított bár,
Most csak dörmög-morog medvésen.
|