A vadaskertben (melyikben, nem tudom már) Egy hosszú szarvú kecske éldegélt, meghúzódva A farkasok között, velük nem vonított bár, Inkább csak mekegett naphosszat kecske-módra. És csak legelt, legelt, horpaszát teletömve, Egy rossz szót hallani tőle nem lehetett, Az is igaz, sok hasznot nem hajtott ez a dőre, Meg kárt sem okozott, így éldegélgetett. Tavacska mellett, a legelőn kószált, Nem dézsmált meg idegen birtokot, Egyszer csak felfedezték szegény flótást És csináltak belőle bűnbakot. Például, ha a medve - ravasz bajkeverő - Csak amúgy medve-módra, leteremt valakit, Rögtön a szegény kecskét ráncigálják elő, - szarva között a tőgyét - nyomban elpüfölik. Ő meg csak tűrte sorsát, erőszaknak ellent nem állt, A verést büszkén, vidáman kiállta, A medvét ez meglepte, s harsogón felkiált: „Micsoda hős! Büszke vagyok a kecske komára!" S akár egy örököst, őrizték féltve hát, És nyomban elrendelték a tilalmat: Nehogy kiengedjék a parkból és odább Állhasson ő, hős bűnbakja a parknak. A kecske meg tovább ugrált, legelgetett, Ám titkon rendetlenkedni jött kedve: Szakállára csomót kötött és a bokrok megett A farkast mocskos disznónak nevezte. S mikor a következő feloldozást elnyerte, Merthogy a farkasok tényleg túlzásba estek, Dörmögött halkan valamit, akár a medve, De senki nem hallotta ezt meg. S míg egymással civódtak a vadak, A helyzet mind világosabbá tette, Hogy mindennél drágább és fontosabb A választott bűnbak, a drága kecske! Hallotta ezt a kecske s rögtön megváltozott: „Héj, ti barnák - kiáltott - és ti is foltosak! Megvonom a farkas-fejadagotok, S a medve-privilégiumokat! Majd megtanítlak kesztyűben dudálni, Pofán verlek, ha kell, benneteket, Kész vagyok mindőtök szarvamra hányni, És keltem a világban szerte rosszhíreteket. Közületek legtöbbjét a földbe taposom, Mind megdöglötök bűnbocsánat nélkül, Feloldozni a bűn alól csak nekem van jogom, Csak nekem, merthogy a bűnbak én vagyok végül." A vadaskertben (hogy melyikben, nem tudom már) A kecske irányít most, de másképpen, mint régen: A farkasokkal élt és farkasként vonított bár, Most csak dörmög-morog medvésen.                
© Kerék Imre. Fordította, 2008