Pénz s a dicsőség, neki mit sem ért.
Nem volt a rang soha vágya -
Furán lépdelt fönt a fényben,
Mintha végigjárná az életét,
Mintha idegszálon járna,
A kötélen, a kötélen.

Odanézzenek - ím
háló sincs, maga van.
És ha jobbra bering -
jobbra dől, lezuhan!

És ha balra bering - élte félbeszakad...
De végigjárja, hiszen fontos feladat,
a teljes utat.

 
 
 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 

S elvakította, zavarta a fény,
S felzúgott a nép „brávója".
Trombiták érce harsogott.
Babérkoszorú izzott a fején,
S mintha letaglózták volna
Az üstdobok, az üstdobok.

Odanézzenek - ím
háló sincs, maga van.
És ha jobbra bering -
jobbra dől, lezuhan!

És ha balra bering - élte félbeszakad...
De most már tegye meg, még mi maradt:
háromnegyed utat!

„Ó, csuda-rémes, bátor, s mily édes
E hárompercnyi halálharc!" -
Magasból látta, mintha épp
Bukását vágyta volna sok kéjes
Tátott szájú liliput-arc, -
A törpenép, a törpenép.

Odanézzenek - ím
háló sincs, maga van.
És ha jobbra bering -
jobbra dől, lezuhan!

És ha balra bering - élte félbeszakad...
No, de immár jóval nyugodtabban haladt:
feleútja maradt!

Mosolygott csak a múló dicsfénybe,
S mégis a győzelmet várta.
Agyoncsapod - az se segít!
Araszolt a dobok ütemére,
S nem kötelet font a lába -
Idegeit, az idegeit.

Odanézzenek - ím
háló sincs, maga van.
És ha jobbra bering -
jobbra dől, lezuhan!

És ha balra bering - élte félbeszakad...
Megállt a szívverés - várták a megmaradt
egynegyed utat!

Idomár kiabált - és a vadak
Siratták, mintha végképp
Így akarta volna sorsa...
E talán túl magabiztos alak
Dühét kiadta, és vérét
Fűrészpor itta, fűrészpor itta.

És ma másvalaki -
háló sincs, maga van.
Kötelét követi -
rosszul lép, lezuhan!

Jobbra-balra bering - egy újabb áldozat...
Meg kell tennie, nincs más változat:
a teljes utat!