Pénz s a dicsőség, neki mit sem ért. Nem volt a rang soha vágya - Furán lépdelt fönt a fényben, Mintha végigjárná az életét, Mintha idegszálon járna, A kötélen, a kötélen. Odanézzenek - ím háló sincs, maga van. És ha jobbra bering - jobbra dől, lezuhan! És ha balra bering - élte félbeszakad... De végigjárja, hiszen fontos feladat, a teljes utat.                           S elvakította, zavarta a fény, S felzúgott a nép „brávója". Trombiták érce harsogott. Babérkoszorú izzott a fején, S mintha letaglózták volna Az üstdobok, az üstdobok. Odanézzenek - ím háló sincs, maga van. És ha jobbra bering - jobbra dől, lezuhan! És ha balra bering - élte félbeszakad... De most már tegye meg, még mi maradt: háromnegyed utat! „Ó, csuda-rémes, bátor, s mily édes E hárompercnyi halálharc!" - Magasból látta, mintha épp Bukását vágyta volna sok kéjes Tátott szájú liliput-arc, - A törpenép, a törpenép. Odanézzenek - ím háló sincs, maga van. És ha jobbra bering - jobbra dől, lezuhan! És ha balra bering - élte félbeszakad... No, de immár jóval nyugodtabban haladt: feleútja maradt! Mosolygott csak a múló dicsfénybe, S mégis a győzelmet várta. Agyoncsapod - az se segít! Araszolt a dobok ütemére, S nem kötelet font a lába - Idegeit, az idegeit. Odanézzenek - ím háló sincs, maga van. És ha jobbra bering - jobbra dől, lezuhan! És ha balra bering - élte félbeszakad... Megállt a szívverés - várták a megmaradt egynegyed utat! Idomár kiabált - és a vadak Siratták, mintha végképp Így akarta volna sorsa... E talán túl magabiztos alak Dühét kiadta, és vérét Fűrészpor itta, fűrészpor itta. És ma másvalaki - háló sincs, maga van. Kötelét követi - rosszul lép, lezuhan! Jobbra-balra bering - egy újabb áldozat... Meg kell tennie, nincs más változat: a teljes utat!
© Katona Kálmán. Fordította, 2005