Van televízióm - pódiumra fel,
Hallják messzeföldön - ordításomat!
A tévé - nem ablak, hogyha köpni kell,
Hanem ajtó, feltár új világokat.

Szólnom se kell -
hogy mindent házhoz hozzon:
Krími nyaralás,
vihar, s Joszif Kobzon.

Ehetek is
a hetedik rész alatt:
Nekem az első
hat úgyis elmaradt.

Kapcsolom az egyest - búvárkodnak épp -
Ez még hagyj án volna, ámde nyolctól -
A „Gyerünk lányok"-at lesheti a nép!
S mindegyikük kötényben viháncol!

Van televízióm - és otthonomban
Az egész világgal együtt száz bajom,
Beszívhatom a levegőjét hosszan,
S közben Nixont s nejét bámulhatom.

Na tessék épp
farkasszemet nézek -
Egy külföldi
vezérrel s ő velem,

Kissé odébb is
toltam a széket -
S mintha négyszemközt
volnánk hirtelen.

Aztán egy péküzem s élmunkásai,
Kenyérsütés egyenes adásban.
S kedvenceim a „Gyerünk srácok!", akik -
Megáll az ész - futnak lőnek bátran!

Ha nem tévézel - tán nem vagy kész hülye,
Ám Istentől neked kevesebb jutott:
Ha nem tévézel a dolgok lényege
Titok marad, s hogy kik híresek, nagyok!

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

Makacs Násztyámat rá hogyan vehetnem?!
A mozibajárást elő se hozza,
Szerinte engem szenvedélybetegség
Gyötör, bezúgtam a tévédobozba.

Na igen - már ajtót
se kell nyitnom, -
Georges Pompidou
vár otthon meg Nixon!

És szép is ez -
kell egy üveg vodka,
Georges koccint -
Richárd nem viszonozza.

Na és a valóság ennél is rosszabb,
Hírek elől erkélyre kimentem:
A „Gyerünk lányok!" a „Gyerünk srácok!" - nak
Kitüntetést adnak át az ENSZ-ben!

...Aztán pedig itt a bolondok házában,
Osztályon felüli kiszolgálást nyerhetsz,
Már álmaimban is tévéadás van,
És kiálltam Angéla Davis mellett.

Hm: Ne sírj, hisz a tajgán
minden rendben,
Megnyertük a meccset
a németek ellen,

Száz gazember
azóta már fogoly,
S Mamajev
a zeneklubban dalol.

Na és a valóság ennél is sikkesebb
Nézheti - kinek két tévéje van:
A „Gyerünk lányok!", s „Gyerünk srácok!" együtt!
Hej, tiértetek kattant át agyam!