Azt a csatát felednem - sose kérd:
árad a vad halálszag,
és egek hangtalan záporaként
hullik a Csillag.

Megint lehull egyik, amely hiteget:
élve maradsz, meglássad!
Csillaghoz köttem az életemet
rosz babonásan.

Még hiszem is, hogy a jóslata jó,
minden a legnagyobb rendben...
De eltévedt csillag, mint puskagolyó
száll a szivembe.

Szólt a parancsuk: „Töltényt ne kímélj!"
meg: „Katonák, rohamra!"
Második csillag is hullik ezért
vállapotokra.

Annyi fönn ebből, mint tóban a hal,
mennyi ám a bőség.
Hogyha nem kéne meghalni hamar,
megjövök - Hősként.

Csillagom úgy a fiamnak adom:
kincsnek - a múltam.
Csillagom fönn hiába ragyog:
nincs hova hulljon.