Egyszer a főváros utcáit járva
Véletlen’ fellöktem két személyt...
S bekerülve az őrsre... MEGLÁTTAM!...
Meghaltam, meglátva két szemét.

Nem értettem, mért van itt e tünemény?...
Nyílván útlevélt cseréltet épp...
Szőke, fiatal, szép, karcsú gyenge lény:
Úgy döntöttem felkeresem én...

Követtem, megjegyeztem, hogy hol lakik...
Mit mondhatna egy csibész legény...
Kortyintok, s meghívom Őt, a "valakit"
Restibe, a város peremén...

Mosolyogtak utcán rá az emberek...
Féltésétől majd’ megvesztem én..
Egy fazonnak egy nagy pofont leverek:
Rákacsintott a "vagány", szegény...

Zsemléjére kentem finom kaviárt...
Mint a gyors folyó - úgy folyt a pénz...
Azt húzattam, amit éppen csak kívánt...
Végül a "Darvakat" játszattam én...

Fogadkoztam neki egész reggelig,
Valamit ezerszer mondva el:
Nem raboltam már legalább öt napig -
Vitatkoztam a szerelmemmel.

Elmondtam, hogy az életem elveszett...
Szipogtam, sírtam, higgyen nekem...
Mire ennyit szólt: - Én Önnek elhiszem...
Jó áron megkapja mindenem...

Megütöttem a hófehér hattyúmat...
Ereimben fellángolt a vér...
Újraérett az őrsön ért gondolat...
Megtudtam, "Szerelmem" mennyit ér...