Hogy kezem reszketése múlt,
Hegy orma vár!
A félelem mélységbe hullt
Örökre már.

Mi visszatarthat, nincs erő;
Megyek, de fáj.
Szirtfok, mely nem legyőzhető,
Nincs oly határ.

A sok nem járt út egyikén
Majd én megyek.
Egy meg-nem-hódolt csúcs enyém:
Rám vár, szeret.

Itt-haltak neve hó alatt
Rejtőzködik.
Végig-nem-vándorolt utak:
Enyém egyik.

A lejtőn kékben álmodik
Fénylőn a jég.
A gránit nyomok titkait
Vigyázza rég.

Magasba nézve vallatom
Az álmomat;
Ők az igaz -hiszem vakon:
Hó és szavak.

S feledni annyi év után
Se tudtam én:
Kétségeim e szirt fokán
Öltem meg én.

A víz - "Légy sikeres nagyon!" -
Így suttogott.
Milyen nap is volt az napon?
Ah... szerda volt.