Marinka, hallgass rám, Marinka drága,
Ki vélem egy vér, lelkem földi mása,
Ha százfelé szakítasz - úgy biz’ ám! -
Más-mást cselekszik minden porcikám.

Marinka, hallgass rám, Marinka drága,
Szép vagy, mint gyermek fotográfiája!
Ki mondja meg, hogy ez minő varázs?
Te, csak te válaszolhatsz, senki más.

Marinka, hallgass rám, Marinka drága,
Messzinek tűnsz, mint Materlinck csodája:
A kék madár vagy, égre szárnyaló,
Akár a sok-szárnyas Éden-lakó.

Marinka, hallgass rám, Marinka drága,
Titokzatos vagy, mint inkák világa;
Gyerünk, a szellő suhanjon velünk,
Akárhová, csak boldogok legyünk!

Költőnk szava nem száll tova a sodron -
ő mondta: "Léthe, Loreley, Oroszhon" -
Oroszhon, Léthe, Álomföld - te vagy.
De Loreley nincs. Csak te vagy - magad.