Földgolyónkon jégpáncél dagad - Egész évben nyugszik jég alatt - Mintha tavasz nem jönne, sem új nyár - Bolygónk szörnyű szemfödélbe bújt már - Itten ember talpon nem marad. Ám ha - lábbal ne érvén talajt - Kerülnék meg repülve a Földet, Egyikük vagy másikuk, de majd Jégre hullna egyszer, s csizmatalp Sokasága taposná meg őket. Mindenütt tükörjég foglya vagy, És e tükrön nem gyerekhad játszik; Tán vadat nem buktat fel a fagy, Ám kétlábú - mert veszélye nagy - Hogy ne essék, csak négykézláb mászik.
© Erdélyi János. Fordította, 2005